Erdő
Osztrovszkij, Alexandr Nyikolajevics
1976, Csiky Gergely Színház, Szőke István
Arkagyij Vigov
A
színészi alakítások közül mindenekelőtt Vajda László és Koltai Róbert
Szomorov-Vigov kettőse kiemelkedő. (…) Koltai Vigovja nem "művész"
csak csepűrágó. Örök praktikus örök szerencsétlen és örök "Sganarelle".
(Koltai Tamás, Tükör, 1976. okt. 24.)
Vajda
és Koltai összjátéka nem csupán két nagyszerű színész tökéletes
összeműködése, hanem új esztétikai minőség, immár önálló színháztörténeti
tény. Párosuknak ez az oszthatatlan művészi igazsága, megnövekedett
színpadi fajsúlya és energiája, autonómiája, amely egyformán képes
lehet arra, hogy megmentsen felemás produkciókat, s hogy felborítsa
a drámák eredeti hierarchiáját, most pontosan megfelel a darab dinamikai
viszonyainak.
(Fodor Géza, Színház, 1977. febr.)
Vajda
és Koltai összehangolt kettőse parádés, duplacsavaros színészbravúr.
A figurateremtés leleménye, hogy a Vajda-megelevenítette Szomorov
voltaképp minden szélesen tragikus póza ellenére az irdatlan életkedv,
Koltai-Vigov vígsága pedigigencsak keserves. (…) A két színész komikuma
alaposan fölépített, komoly emberrajz. (…) Koltai arcjátéka, amintvívódik
büszkeség és éhezés, büszkeség és barátság többszörösen nehéz konfliktusában
- egy emberi arcon néhány másodperc alatt lejátszódó teljes kis
dráma.
(Fencsik Flóra, Esti Hírlap, 1977. márc.4. )
|