Az ügynök halála
Miller, Arthur
1994, Petőfi Színház, Vincze János
Willy Loman

Koltai Róbert talán eddigi pályafutásának egyik legnagyobb alakítását nyújtja. Nem elsősorban a megfáradt öregember megjelenítésére koncentrál, hanem a számvetés lelki folyamatára, amelyben Willy egyszemélyben önmaga vádlója és védője.
(Gábor Gina, Fejér megyei Hírlap, 1994. ápr. 20.)

Koltai Róbert, a mostani előadás főszereplője a nagy árnyakkal megküzdve vállalkozott kivételes szellemi erőt, rendkívüli kihívást jelentő feladatra. Játéka nemcsak azt igazolja, hogy Miller felismerései mennyire érvényesek, egyetemesek, de az itt és most érvényességével szólítanak meg bennünket.
A társadalom kegyetlen vastörvényeinek kiszolgáltatott ember sorsa Koltai játékában nem attól válik megrázó lélektani látványossággá, hogy Willy Loman feláldozza magát a családjáért, hanem attól ahogy az egyre kilátástalanabb helyzetben, akár öncsalás révén is újra és újra harcba indul a létezésért. Szembefordulva ezáltal a közönnyel, lélektelenséggel, embertelenséggel. Koltai érzi Miller drámájának titkos sugallatait. Így tudja megjeleníteni az emberi létezés törékenységét, a meggyötört lélek veszélyeztetettségét.
(Illés Jenő, Vasárnapi Hírek, 1994. febr. 20.)